Schwimmer Rózsa nevével először egy regényben találkoztam (1-2 éve), nem tudom, hogy ez a saját szégyenem-e, vagy az oktatási rendszer hibája, de nem emlékszem rá, hogy olvastam volna a nevét a történelem könyveimben. Max. a kisbetűs részekben említhették meg, ami "ajánlott" anyagként szerepelt, de nem képezte a tananyag szerves részét, a szüfrazsettekre emlékszem, de Rózsa nevére nem.

Schwimmer Rózsa, elszánt pacifista és feminista

A második nő, akit mindenkinek meg kell ismernie, az Schwimmer Rózsa. Korábban Brunszvik Terézről írtam, itt olvasható a cikk. Sok mindent köszönhetünk neki és elszánt követőinek. Kitartásuk ma is példaértékű, hiszen éveken keresztül küzdöttek többek között azért, hogy a nők szavazhassanak.

Az 1900-as évek elején egyre többen úgy vélték, hogy nem igazságos az, hogy más szabályok vonatkoznak a nőkre és más szabályok a férfiakra. Egyenlő jogokat követeltek mindenkinek, azokat akik pedig így gondolkodtak feministáknak nevezték/nevezik. Magyarországon Rózsa volt az első vezetőjük.

Fotó: hungarianfreepress.com

120 évvel ezelőtt a lányok és a fiúk külön iskolába jártak, amíg a fiúk latint és matematikát tanultak, addig a lányok főzést és gyereknevelést. Az emberek akkoriban úgy gondolták, hogy a férfiak dolga a pénzkeresés, a nők dolga pedig a háztartás vezetése. És persze, hogy jó feleségek legyenek. A baj az, hogy sokan még most is ezt gondolják.

Szerencsére a nők többsége kezdte úgy gondolni, hogy szeretnének dolgozni, önálló döntéseket hozni, önállóan élni, nem mástól függeni, persze ez ellenérzést váltott ki az emberekből. Főként a férfiakból. 

Rózsa szerencsésebb helyzetben volt, mint a többi lány, szülei fiú iskolába íratták be, azonban a tanórákon nem vehetett részt, otthon kellett elsajátítania az anyagot, és néhány havonta ment be letenni a vizsgákat. Az érettségi után próbált elhelyezkedni titkárnőként, de csak feleannyi fizetést kínáltak neki, mint férfi kollégáinak, mert munkaadói úgy gondolták munkája kevesebbet ér. Ezt nyilván Rózsa sérelmezte és újságcikkeket kezdett el írni a témában. Cikkei hatalmas sikert arattak és egyre több támogatója lett, férfiak is. Hamarosan az egyre elégedetlenebb támogatókat maga köré gyűjtve 1904-ben megalapították a Feministák Egyesületét, és Rózsa lett az elnöke.

Akkoriban a többség a feministákat női szörnyetegeknek, családrombolóknak tartotta (sajnos sokan még mindig ezt gondolják), "vicces" cikkek jelentek meg róluk, ahol igyekeztek őket kigúnyolni, továbbá karikatúrákat készítettek róluk. 1918-ra azonban már akkora befolyásra tettek szert, hogy a hatalomra kerülő kormány nem csukhatta be a szemét, és Rózsát svájci nagykövetté nevezték ki, így ő lett az első női nagykövet a világon. 

Azonban a történet szomorúsága, hogy hiába nevezte ki a magyar kormány svájci nagykövetnek, hiába beszélt Rózsa 9 nyelven, hiába volt tagja több külföldi és hazai nőszervezetnek, Svájc felháborodott ezen, és pár hét után hazaküldte. 

A nők akkoriban egyenlőséget, szavazati jogot  és békét követeltek. Persze, most is ezekre van igényünk. A sok "okos" férfi, úgy gondolta, hogy a békét pártolni bűn, hiszen a hazafias cselekedet az, ha megvédjük a hazánkat, harccal is akár. A békepártolókat üldözték és börtönnel fenyegették, így végül Rózsának is menekülnie kellett hazájából Amerikába.

Fotó: hungarianfreepress.com

A feminsiták a sok éves küzdelem után elérték, hogy a nők is szavazhassanak. Persze így is voltak korlátozások, egy szavazni kívánó nőnek be kellett töltenie a 30. életévét, igazolnia kellett, hogy 6 osztályt elvégzett. A férfiaknál ez a kor csak 24 volt és elég volt nekik a 4 osztály. A két nem jogilag csak 1945-ben lett teljesen egyenlő.

Rózsát 1948-ban Nobel-békedíjra jelölték.

Most sok mindent alapnak veszünk, szavazhatunk, dolgozhatunk, önálló döntéseket hozhatunk, régen ez sajnos nem így volt. Azonban ma is vannak problémák, még ha a helyzet javult is, hiszen a fizetések még mindig nem egyenlőek, sokan még mindig úgy gondolják, hogy a nő helye a konyhában van (és ezt a gondolatukat fel merik vállalni és nincs semmi következménye), és a legfontosabb dolgunk, hogy szüljünk. Ha egy nő sikereket ér el, csak legyintenek, ledegradálják. Szerencsésnek érzem magam, mert eldönthettem, hogy tanulni akarok, dolgozni akarok és ebben a szüleim folyamatosan támogattak. Mindig azt hangsúlyozták, hogy ha valamibe 100%-ot beleteszek, akkor megtérül majd. Most már felnőtt fejjel tudom, hogy ez nem mindig van így, mert az élet nem igazságos. Hiába tesz bele az ember 100 vagy 110%-ot, ez nem jelent azt, hogy egyenlő félként fogják kezelni, egyenlő fizetést fog kapni a férfi kollégákkal, vagy a sikereit egyenlő formában jutalmazzák majd.

Remélem, hogy a helyzet hamarosan változik, hiszen egy nő is ér annyit, mint egy férfi, megérdemeljük, hogy egyenlő félként kezeljenek minket. A világ változik, remélem a jó irányba.

#nepiszkoskodjanőkkel

#nebaszakodjanőkkel

#csak mondom