Karácsony hetére egy régi klasszikust választottam, a Kisasszonyokat. Alcott leghíresebb regénye, a könyv alapjául saját gyermekkori emlékei szolgáltak. Kicsit utána olvastam az írőnőnek, fogalmam sem volt például arról, hogy 30 könyve és novellagyűjteménye jelent meg. Persze magyarul sokkal kevesebb. A 2019-ben megjelent filmet már láttam, így gondoltam itt az idő, hogy végre a könyvet is elolvassam.

Olvasás közben arra gondoltam szinte végig, hogy bár tiniként olvastam volna a könyvet, vagy még fiatalabb koromban, úgy valószínűleg sokkal jobban azonosulni tudtam volna egy-egy szereplővel. Alcott a könyvbe rengeteg tanító jellegű részt csempészett, igazából az egész könyv egy nagy tanmese arról, hogyan legyünk szerények, kedvesek, segítőkészek, hogyan helyezzünk másokat előtérbe, és persze semmiképp se legyünk sekélyesek, hiúk, önzők, bosszúállók. 

Fotó: saját kép

A könyv négy lánytestvérről szól és családjukról, Jo (Josephine) March áll a középpontban, de a testvérei is nagy szerepet kapnak. Az írónő saját magáról mintázta Jo-t, saját bevállása szerint ő is fiús, kissé szeleburdi lány volt. Meg, a legnagyobb testvér, aki gazdagságról ábrándozik, Amy, aki szeretne híres festő lenni, Beth, aki a legkisebb és legjóságosabb lány a világon, és persze Jo, akinek minden vágya, hogy sikeres író válljon belőle.

A könyvet elolvasva azt mondom inkább tetszett a mű, mint nem, de mivel előbb láttam a filmet sajnos (a legújabb verziót), valahogy azt erősebbnek érzem.

A 2019-es verziónál szuper a szereplőgárda, Saoirse Ronan Jo szerepében szerintem nagyszerű, holott nem annyira kedvelem a színésznőt.

Fotó: port.hu

Meg szerepét Emma Watson szintén jól hozza, őt egyedül eddig a HP szériában kedveltem, a többi filmjében sajnos igen csapnivalónak találtam. Meryl Streep, mint nagynéni hatalmas király volt, hihetetlen, de neki tényleg minden figura jól áll. Akit nem annyira kedveltem, az Timothée Chalamet. Sajnos nem tudom megmondani miért, de valamiért antipatikus számomra. Ezen kívül csak egy másik filmben láttam őt, a Szólíts a neveden című drámában, amit nagyon jónak találtam, de ott is azt éreztem, hogy nem kedvelem ezt a színészt.

Biztos vagyok benne, hogy a könyv folytatásait előbb-utóbb el fogom olvasni, és megnézem az 1994-es filmet is.

Ti melyik filmet kedveltétek jobban?