Már két hete halogatom, hogy megírjam milyen volt a Tükörjáró sorozat befejező része. Korábban már írtam az első három részről, ezt itt olvashatjátok.

Spoilermentes övezet következik!

A befejező rész, a Visszaverődések viharában címet viseli. A könyv vegyes érzelmeket hagyott bennem. Egyrészt örülök, hiszen eljutottunk a történet végére, kiderült ki Isten és mit akar pontosan, fény derült minden eddigi megoldatlan relytélyre, másrészt rettentő szomorú és csalódott vagyok, mert nem lesz több Ophélie és Thorn kaland. 

Fotó: saját fotó

Ophélie és Thorn kapcsolata tovább mélyül, a negyedik részben is egymást segítve haladnak tovább, hogy megfejtsék ki Isten és ki az a titokzatos Másik, miért hullik darabokra a világ és persze ezt hogyan állíthatják meg. 

Miután befejeztem a könyvet (meg persze mielőtt elolvastam volna :D), sok kommentet olvastam róla, és én is ahhoz a táborhoz tartozom, akik szerint nem a legjobb befejezést adta az írónő. Miután becsuktam a könyvet, percekig meredtem magam elé és azt kérdeztem, MIÉRT? Ez komoly? Ez a vége? Igazából még most sem értem miért így kellett lezárni a sztorit. Négy könyvön keresztül izgultunk a szereplőkért (egyesekről az utolsó könyvben már alig esett szó), és nem érzem úgy, hogy fair befejezést kaptak volna. Ezen felül rengeteg csavar volt benne és elég szövevényes volt a sztori, sokszor elvesztettem a fonalat, hogy mi is történik pontosan, voltak fejezetek ahol csak kapkodtam a fejem és volt, amit újra kellett olvasnom.

Nagyon szeretnék spoilerezni és picit háborogni még a befejezésen, de inkább azt javaslom, hogy aki szereti az igazán különleges és komplex történeteket, olvassa el ezt a négy könyvet, garantáltan nem fogja megbánni!

Biztos, hogy újraolvasós, már alig várom, hogy újra a kezembe vegyem ezt a sorozatot.

Biztonságos tükörjárást mindenkinek!